A 19. század járványos betegségei sok áldozatot követeltek a hajósiak közül. 1855-ben a helyiek fogadalomból kálváriát építését határozták el, a megvalósulásra azonban közel 3 évtizedet kellett várni. Évekig azon ment a huzavona a város és a plébánia között, hogy hol is legyen a kálvária felállítva. az Érseki Uradalom a temetőbe engedélyezte a kálvária építését, azonban a búcsújárókra való tekintettel mégiscsak a templomhoz közeli helyen állították fel, miután a gödrös részek feltöltésre kerültek. A feljegyzések szerint a helyiek igen kevés pénzt szántak rá, így a költségek nagy részét környékbeli egyházi személyek és értelmiségi emberek finanszírozták.

A kőkereszteket Antunovich János c. püspök faragtatta Budapesten, a hozzá felvezető kőlépcsők pedig egy vidéki asszony adományából készültek el, aki azt hálából ajánlotta fel a Szűzanya hathatós közbenjárásáért.

A kálváriát 1882-ben szentelték fel.

1901-ben új kálvária épült a hajósi származásu, pécsi egyházmegyés kanonok: Troll Ferenc jóvoltából.

A Golgota szobor-csoportja homokkőből készült, a keresztuti staciók téglából épültek. A staciók képeit vaslemezre festették.

A vaslemezek helyére 1934-ben a pécsi Zsolnyay gyárban készült színes majolika domborműveket helyezték el.

A Kálvária teljes felujitása 2005-ben történt, amelyet Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepén áldott meg Dr.Bábel Balázs, kalocsai érsek.

Az eredeti kálvária dombormű-sorozat alkotói: Apáti Abt Sándor és Mack Lajos (a Zsolnay gyár keramikusai).